Hidrocurt

Hétfő este.... Annyira szép este volt, és nagyon remélem, hogy ilyenből még rengeteg lesz a közeljövőben, mert az ember lelkét annyira jól helyre tudja rázni egy ilyen buli és úgy érzem, hogy nekem hétfő este pont erre volt szükségem. Elötte nem voltam túl vidám állapotban, mondhatni kicsit rámtört a depresszió, és még indulás elött írtam is egy smst, hogy nem megyek el és inkább itthon szenvedek, de nem küldtem el és elindultam. Mint késöbb kiderült, ezt nagyon jól tettem. A bulit egy koncerttel kezdtük, nekem bejött a zene, nem tomboltam, inkább álltam egy fa alatt és hallgattam őket, de nekem ez akkor bőven elég volt és így is jól éreztem magamat. Utána ellátogattunk egyik kedvenc kávézómban, ahol ittunk egy Long Island koktélt, aminek a hatását elég gyorsan megéreztem, mert nagyon sok hülyeséget beszéltem, de nem nagyon érdekelt, jól éreztük magunkat és ez így jó volt. A mellettünk lévő asztalnál ült 2 babitsos arc, valami oknál fogva elkezdtünk velük beszélgetni, de egy idő után meguntuk, hogy a két asztal között ordíbálunk, ezért odaültek hozzánk és folytattuk a beszélgetést és az ökörködést. Egy idő után átmentünk egy másik kávézóba, ahol még soha nem voltam. Nekem szimpatikus volt a hely, ilyen kicsit "szoci feelingje" volt a helynek, de teljesen jó volt. Ott még kicsit üldögéltünk aztán szépen lassan hazament mindenki.

Ezen kivül igazából nem történt semmi említésre méltó dolog velem.... Talán annyi, hogy megint elkezdtem tollasozni és ez nagyon jó. Nagyon nagy szükségem volt már egy kis mozgásra, mindennap sétáltam és néha futottam is, de ez teljesen más. Naponta 2órát futok egy hülye labda után és ez nekem nagyon hiányzott. Amikor hazajövök egy edzésről és leülök akkor egy ilyen nagyon kellemes fáradtságot érzek és ezt én nagyon szeretem és ilyen nem volt mostanában. Szóval most ez nekem nagyon jó. Nagyon érzem már a nyárnak a végét és egyre jobban félek az érettségitől, meg ettől az egész évtől. Semmi kedvem az egészhez, vagyis lenne, ha nem lennének még ilyen fölösleges dolgok, mint például szalagavató, ballagás. Ezek igazából nem is fölösleges dolgok és biztos, hogy jók is lesznek, csak ezek elött heteken át fog menni a veszekedés a szervezés miatt és ezt utálom. Mert ahelyett, hogy az érettségire koncentrálnánk, majd ilyen baromságokon fogunk szenvedni. De én eldöntöttem, hogy amennyire lehet, ezekből kimaradok és azokra a dolgokra fogok koncentrálni amik fontosak nekem és ők nyugodtan szenvedjenek azon hetekig, hogy szalagavatón mit táncoljunk.... Ahogy látom énis nagy hülye vagyok ám, nyár közepén már azon szenvedek, hogy mi lesz szeptembertől, ahelyett, hogy a nyaram második felét minél jobbra szervezzem. Csak ezzel is az a gond, hogy rengeteg ötletem van, csak a kivitelezésükben akadhat néhány probléma. De nem érdekel... én pozítivan fogok mindenhez hozzáállni és remélem egy nagyon szép másfél hónap áll előttem.

Sokan azt mondják, hogy mekkora egy baromság fotozni családi eseményeken, nyaralásokon és egyéb helyeken, mert hogy az ember úgyse nézi őket vissza. És ezzel az állítással valamilyen szinten egyet is értettem a ma estéig. Ma a következő dolog történt: este szokásosan MSNen beszélgettem barátaimmal, blogokat olvastam, TVztem... aztán valami oknál fogva elkezdtem keresgélni a merevlemezemen és találtam egy 'képek' mappát. Gondolkodás nélkül belementem és elkezdtem nézegetni a képeket. A képek nagyrésze családi eseményeken illetve baráti összejöveteleken készültek. És ahogy nézegettem ezeket a képeket, régi emlékek elevenedtek fel bennem. És megint rádöbbentem, hogy mennyivel egyszerübb volt minden, amikor gondtalan ovodás életemet éltem, és most annyira szivesen újraélnék pár eseményt, de sajnos erre nincsen mód. Viszont ezek a képek megvannak és bárki bármit mond, szerintem jó dolog a fotozás, mert nagyon kellemessé lehet tenni egy estét azzal, ha a régi képek újra előkerülnek...

Holnap elmegyek 5 napra és most örülök. Jó lesz kicsit elmenni itthonról, más dolgokat csinálni, mint amit mostanában csinálok, bár ezek jó dolgok és nem unom őket, csak úgy érzem, hogy nagyon jót fog tenni egy kis változatosság. Kedden remélhetőleg tele energiával és rengeteg élménnyel fogok visszatérni....

Ma Orfűn voltam. Egész jól éreztem magam, átúsztam keresztbe a tavat, közben 2szer majdnem elütöttek vízibiciklivel, bár ez igazából nem nagyon érdekelt, mert az úszásra koncentráltam és az nagyon jól esett. Utána feküdtem a napon és leégtem:S. Nem annyira durván, csak az benne a vicces, hogy nagyon zavarta a szememet a nap és kölcsön kértem egy napszemüveget, amiben úgy néztem ki, mint egy dongó, mivel nekik van kegyetlen nagy fekete szemük. Ezen egy jót nevettünk aztán kicsit elaludtam a napom és most a fejem úgy néz ki, hogy tök piros az egész és amit eltakart a szemüveg, ott meg fehér:D Kicsit úgy érzem magam, mintha síelésből jöttem volna haza, mert ott szokott hasonló dolog történni velem.... Na de ezek a dolgok nem is annyira lényegesek.

Én Orfűre körülbelül 10éve járok ki, gyakran fürdeni, meg régen pecáztam is elég sűrűn. És ez idő alatt nagyon megszerettem a falut és talán jobban is szeretem, mint a Balatont, bár mind a két helynek megvan a maga előnye. De ma teljesen elkeseredtem azon a képen, ami Orfűn fogadott. Egyszerüen nem értem, hogy a Mecsek szívében fekvő gyönyörű települést miért kell ennyire elhanyagolni. Főleg a Pécsi Tó körül rengeteg nagyobb részvénytársaságnak van üdülője, ezek olyanok, hogy egy saját strand és pár ház. Ezek pár éve még nagyon szépek voltak, karban voltam tartva és mindig dugig volt lelkes turistával, tehát volt élet Orfűn. De hogy ma mi van???? Gaz, más nincs csak iszonyat nagy gaz, de ez elmondható az egész településre. Nincsenek nyaralók, az üdülők üresek, vagy maximum pár nyugdíjas üldögél a parton és nosztalgiázik, hogy mennyivel jobb volt minden rendszerváltás előtt. És egyszerüen nem tudom felfogni, hogy miért kellett egy ilyen szép helyet ennyire elrontani! Bár azt így teljesen megértem, hogy miért nincsenek ott emberek, hiszen az emberek nagy része azért megy nyaralni, hogy valahol eltöltsön pár napot, kikapcsolódjon és jól érezze magát. De ahol több méter magas a fű és rohadnak az épületet, ott nem hinném hogy bárki is akarna nyaralni. Bár én sejtem, hogy miért van ez így. Azért mert így szépen lassan elértéktelenednek az orfűi telkek és akkor jön majd egy milliárdos, aki megveszi az egész falut és átépíti az egészet és akkor majd lehet mondani, hogy "adios Orfű" és lesz a helyén valami modern szar, ami a külföldieknek kiválló lesz, csak azoknak nem akiknek csinálták, mégpedig a Pécsieknek. De nem csak Orfűvel történik ez, hanem az egész országgal és Bozonak a szavaival élve, lassan gyarmat lesz az országból... És majd építenek 8aldit, 9 tescot és 6lidlt Orfűre és annyira "jó" lesz mindenkinek.

Ma úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna. Tegnap depressziós, antiszociális, hülye voltam(remélem nem bántottam meg senkit). De viszont ma reggel jó korán felébredtem, nem volt semmi bajom, max annyi, hogy ma egész nap km hiányom van és folyamatosan menni akarok valahova, és mint megtudtam ez jellemző rám, mivel nyilas vagyok(de nem olyan nyilas, mint amilyenre Lunar gondolt:D). Egyáltalán nem hiszek a horoszkópos hülyeségekben és nem is fogok, de ez most úgy tűnik, hogy igaz. Bár lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy reggel megittam egy Red Bullt, amit soha nem szoktam inni, mert nem szeretem, de most rámjött, hogy igyak egyet. Napközben igazából nem történt semmi említésre méltó, maximum annyi, hogy beszélgettem egy rendőrrel, aki kioktatott, hogy ő nem rendőr, hanem nyomozó, mondjuk ez teljesen lényegtelen, de nagyon érdekes dolgokat mondott. Főleg arról beszélt, hogy mi fog történni holnap Pesten és érdekes volt hallani az ő szemszögéből azt, hogy hogyan is készülnek fel egy ilyen eseményre. Mert amit a híradóban mondanak azt nem hiszem el, mert az úgyis csak mese, de amit ő mondott az sokkal hihetöbbnek tűnt. De azt láttam rajta, hogy vannak olyan dolgok, amikről nem nagyon akar beszélni, mert a körülbelül 20perces beszélgetés alatt néhányszor volt olyan, hogy elkezdett mondani valamit aztán gondolom rájött, hogy hoppá erről inkább nem kellene beszélni és rögtön témát váltott és elkezdett valami teljesen lényegtelen hülyeségről beszélni. De hát mindegy ígyis jó volt.

Ezt a bejegyzést eddig 3szor elkezdtem. Írtam a mai napról, ami katasztrófa volt, de rájöttem, hogy tök fölösleges erről írnom. Aztán írtam a barátaimról, de úgy gondoltam, hogy egyszer majd fogok írni róluk, de még nincs itt az ideje, szóval töröltem. Aztán leírtam mindent, ami éppen eszembe jutott és amikor visszaolvastam, akkor meglepödtem, hogy én mennyi hülyeségen képes vagyok szenvedni és hogy ezt a szenvedést nem kellene másokkal megosztanom szóval ez is DELETE.

Pedig most annyira szivesen írnék valamiről, csak nem tudom hogy miről :S

Talán ezzel a 4 szóval tudnám a legjobban jellemezni a hétvégémet. Ez a hétvége az volt, amit kb 1 hónapja szervezek, de végül semmi sem úgy történt, ahogy a tervben volt szóval tök fölösleges volt megszervezni az egészet, de ez volt eddig a legjobb hétvége a nyáron.

A pontról-pontra megtervezett hétvége terve a következő volt: Szombat reggel vonattal fel Pestre, délután yonex polo és lacoste ing vásárlás. Este tombolás Santana koncerten, utána koliban alvás. Reggel találkozás Andiékkal, egész nap velük lógás aztán este tele élményekkel haza vonatozás.

Na most ebből a tervből egy lépés valósult meg, mégpedig az utolsó, "tele élményekkel haza vonatozás". A többi nem, de egyáltalán nem bánom.

Péntek este felhívott apa, hogy megy Balatonra és menjek le vele, mert végülis onnan is feltudok menni Pestre és szombaton akkor tudunk egyet vitorlázni. Szombat délután már nagyon rávoltam hangolódva Santana Telecasterrel játszott szoloira és közben tök ideg is voltam, mert apu olyan hihetetlen lassan ment a part felé a hajóval, hogy már arra gondoltam, hogy inkább úszok, de aztán csodával határos módon kiértünk. És ekkor jött az első meglepetés, a balatoni haverok, akikkel elvileg másnap reggel találkoztam volna Pesten, ott álltak a kikötőben. Elöször megörültem, hogy ott vannak és titkon abban reménykedtem, hogy most mennek Pestre és felvisznek, de nem így történt. Ők azért álltak ott, hogy minél gyorsabban lebeszéljenek a Santanaról és inkább tartsak velük egy fergeteges vitorlás partyra. Elég sokáig gondolkodtam, hogy mit is csináljak, és egyszer csak az egyik csaj megjegyezte hogy "Péter te Pestre akarsz vonatozni??? csak mert akkor ott megy a vonatod". És gúnyosan rámutatott egy vonatra, ami szépen lassan kigurult a fonyódi állomásról. Na ekkor nagy nehezen feldolgoztam, hogy nem fogok találkozni Carlos "barátommal". És elindultunk biciklivel Boglárra, mert nekik ott van a hajójuk és azzal mentünk este ki a vízre. Ez a biciklizés szerintem egy életre szólo élmény marad nekem, mivel 3bicikli volt és 6ember:D. És ez is olyan összetételben, hogy 2csaj és 4 fiú, akiből 2hasonló súlycsoportból való, mint én. Én azt láttam a legbölcsebbnek, hogy gyorsan kiválasztottam magamnak Andit, mivel vele már éltem át hasonló kalandot és nekivégtunk a nagyutazásnak:). Elöször úgy mentünk, hogy a hátamon volt az Andi a nyakamat fogta és a lába pedig a kormányon, nagyon jól néztünk ki csak az volt vele a probléma, hogy folyamatosan csúszott hátra és egyre erősebben fogta a nyakamat, hogy ne essen rá a kerékre. De amikor én már nem túl sűrűn jutottam friss oxigénhez, akkor pozíciót váltottunk, ezt a műveletet kb 5szor végrehajtottuk a 8km-es úton, de szerintem nagyon vicces volt. Mire mindenki odaért a kikötőbe, már kb 8óra volt és elkezdödött a naplemente, na most ennél szebb látvány nincsen, ami a Balatonnal kapcsolatos és szerencsére ezt nem csak én gondolom így, hanem a többiek is és kiültünk a boglári molo végére, mindenki elfoglalt egy nagy követ azokon üldögéltünk és beszélgettünk. Csak egy idő után sajnos megjelent pár igen okos német elkényesztett gyerek és azzal játszottak, hogy a köveken ülő sirályokat kövekkel dobáltak. Ezzel nem csak a sirályokat, hanem minket is elkergettek. Megkerestük a yolléket(vitorlás) és kihajóztunk a gyönyörű vízre. A víz tükör sima volt, még annak is voltak jelei, hogy a halászok nem végeztek 100%os munkát, mivel láttunk annak jeleit, hogy azért még akad néhány nagy hal a tengerünkben. Mire a nap lement, a szél kicsit feltámadt és egy nagyon jót hajóztunk, csak annyi volt a gond, hogy nagyon gyorsan korom sötét lett, és a part közelébe kellett mennünk. Ott még kicsit úszkáltunk aztán visszahajóztunk a kikötőbe, ott megkaptuk a szokásos lecseszést, mert elvileg ilyen kis hajóval csak napnyugtáig lehet kint lenni és mi kb éjfélkor értünk be... De valahogy ez most senkit se érdekelt, mert mindenki nagyon jól érezte magát és ilyen kis pitiáner dologgal nem lehetett elrontani a kedvünket. Ma reggel pedig megint kihajóztunk, a terv az volt, hogy elmegyünk a Szigligeti öbölbe fürödni, de mint már kiderült, ezen a hétvégén olyan dolog nem jött össze, amit előre megterveztünk, tehát ez se. Szélcsend volt, de annyira durva, hogy amikor jöttünk kifelé, akkor szinte végig evezni kellett.... Amikor kiértünk rádöbbentem, hogy hoppá fél 6 van lassan indul a vonat. Elbúcsuztam a barátoktól és egy kis irigységgel felszálltam a vonatra és azért voltam és még vagyok is irigy, mert láttam rajtuk, hogy ők mennyire szeretik egymást és, hogy mennyire jó az a baráti kör, aminek úgy érzem, hogy bizonyos mértékben én is tagja vagyok és ennek örülök. És nagyon remélem, hogy a közeljövőben nekem is lesz egy ilyen baráti  köröm, aminek 100%os tagja leszek, nem csak olyan, hogy évente csak párszor találkozunk...

Ez egy igazán csodálatos hétvége volt, de azt mégse tudom leírni, hogy most hogyan érzek. Mert most valahogy nem tudom elintézni ilyen közhelyes hülyeségekkel, hogy "boldog vagyok" vagy, hogy "szomorú vagyok". Mert ez ennél sokkal bonyolultabb, egyszerüen leírhatatlan és én így még soha nem éreztem, nem tudom, hogy ezt mi váltotta ki, de ez most jól esik. Tele vagyok most élményekkel és folyamatosan csak mesélni tudnék, de úgy vagyok vele, hogy ezek csak nekem élmények, másoknak biztos, hogy unalmas lenne, ezért nem is mentem bele a részletekbe.

Hogy jövőhéten mi lesz???? Nem tudom, tervezni nem merek, mert úgyse jön össze, majd lesz valahogy és biztos, hogy jó lesz. Egy biztos, az, hogy holnap jönnek a barátaim DVDzni, meg megyünk esti fürdésre és ennek nagyon örülök. Remélem egy jó kis este lesz. Na, de hogy utána mi lesz, azt még senki se tudja....

Viszont abban azért reménykedek, hogy sok hasonló hétvégém lesz a nyár folyamán!

Amikor elkezdtem blogot írni, akkor eldöntöttem, hogy nem fogok arról írni, hogy mi folyik ebben az országban, mert úgy érzem, hogy ezzel valamilyen szinten mindenki tisztában van. De ez a mostani egy kivétel lesz, mert ma olyan helyeken jártam illetve olyan dolgokat láttam/hallottam, amiket úgy érzem, hogy muszáj leírnom.

Na szóval ma reggel felébredtem és éppen azon töprengtem, hogy mit csináljak ma, amikor csörgött a telefonom. Apa volt az és azt kérdezte, hogy nincs e kedvem vele végigjárni a leendő M6-os baranyai nyomvonalát, mert tudnák neki segíteni mérni. Hát rögtön rávágtam, hogy igen, mert nem volt jobb dolgom, illetve nagyon régen találkoztam apával. El is indultunk, nagyon élveztem az útat, mert olyan helyeken jártunk, ahol még soha nem voltam és néhány helyről gyönyörű volt a rálátás a Mecsekre(kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép). Elöször Pécsvárad mellé mentünk, ott találkoztunk az ottani munka vezetőjével, aki kicsit kínosan érezte magát, mert amikor odaértünk, rajta kivül nem találtunk senkit és ő ott probálta előadni, hogy a munkások éppen elmentek vízért, mert ilyen melegben a kinti munkánál az nélkülözhetetlen, de ez nem nagyon jött be neki. Mivel pár perccel később egy lakókocsiból, ahol elvileg az éjjeli őr lakik, kijött 3 férfi és elkezdtek homokot lapátolni, aztán leálltak beszélgetni. Na végülis ezzel nem is nagyon foglalkoztunk, apu gúnyosan megjegyezte, hogy így a következő 20évben nem lesz kész az autópálya, a helyi fönök elmosolyodott aztán mentünk tovább. Még 4helyen álltunk meg, de mind a 4 helyen ezt tapasztaltuk, hogy senki nem csinál semmit, de mindenhol volt valami kifogás, hogy miért nem lehet dolgozni. Valahol elfogyott a homok, de a kedvencem az volt, hogy egyik helyen azt mondták, hogy a jelenlegi hőmérséklet nem jó az építőanyagnak és várniuk kell addig, ameddig nem lesz 20fok, na arra várhatnak.... Ezzel szemben asszem tegnapelött jelent meg egy cikk a bamán az M6os építéséről és abban azt írták, hogy gőzerővel dolgozik mindenki, hogy 2010re készen legyen, meg már csak 21hónap van addig hátra és a kedvencem, hogy "Naponta kétezren dolgoznak a baranyai szakaszokon". Na most nem nagyon tudom, hogy a bamás újságíró merre járt, vagy kitől hallotta ezt a napi 2000embert, vagy lehet hogy álmodta??? Ki tudja... De az biztos, hogy ott max napi 100 ember van jelen és az megint egy jó kérdés, hogy abból hány dolgozik...

Amikor apával végeztünk a mérésekkel, akkor mondta, hogy ne siessünk haza, hanem nézzünk meg egy horgásztavat, Olaszban. Nagy nehezen megtaláltuk a tavat. Na most szerintem ez a tó gyönyörű, még azt is mondhatnám rá, hogy szebb mint az Orfűi tó, csak nem lehet benne fürödni, csak pecázni, meg Orfű nagyon a szívemhez van nőve és ilyet inkább nem mondok. Na most amikor odaértünk, akkor rögtön letámadott minket a tó tulajdonosa, aki kicsit ittas állapotban volt. Apu elkezdett kérdezősködni, hogy milyen halak vannak benne, meg hogy ki csinálta a tavat. Na és itt jöttek az érdekes dolgok. Kiderült, hogy tulajnak az egyik rokona, mérnök és autópálya építéssel foglalkozik és hát "a Tamás rengeteg anyagot hozott a munkahelyéről" na és abból épült fel a tó és környezete. De amikor ott voltunk akkor is jött 2 teherautónyi homok és azokból fogja majd megépíteni a büfének az alapját, de természetesen csak akkor, ha lesz egy kis szabadidejük a "munkásoknak, ott az úton", de megnyugtatott minket, hogy nyár végére már kész lesz a házikó. De szerintem mire elkészül az autópálya, neki már lesz egy külön faluja, ami tele lesz beton bunkerrel, mivel beton van dögivel egy út építésen.... 

Na most egy ilyen eset nem olyan nagy összeg az autópálya összköltségéhez képest, csak szerintem ilyenből rengeteg van és egyre több lesz. És azon szerintem nem nagyon kell csodálkozni, hogy Magyarországon 2szer olyan drága az út építés mint máshol és, hogy sokkal tovább is tart.... De hát végülis mindegy, ez ellen nem lehet csinálni semmit. Ha így folytatódik, akkor pár éven belül, minden "becsületes" ember milliomos lesz, csak közben nem lesz semmi fejlődés. És ez egyáltalán nem attól függ, hogy éppen melyik párt van hatalmon, itt alapvetően az emberek hozzáállásával van probléma és azon nem nagyon lehet változtatni.

"Egy film a rasszizmusról, a fajgyűlöletről, a másság elítéléséről. De nemcsak erről szól. Sokkal több van benne, mint egy hasonló témájú filmben. Egy történet a mai Amerikából, az ottani neonáci szervezetek belsejéből. Egy család, amit majdnem tönkretett a gyűlölet és az erőszak. Egy fiatal, aki megtalálja a helyes utat, még akkor is, ha ezt sokkal nehezebb, sőt talán lehetetlen végigjárni. Ez a filmdráma egy átlag amerikai városban játszódik, egy fiatalról és a családjáról szól. De sokkal több van minden mögött. Egy erkölcsi tanmese. A fiatal börtönbe kerül, mert brutálisan megölt két afro-amerikait, akik feltörték a kocsiját egy este. Ezzel indul a film. Azonban nem szeretném leírni a film menetét és történetét, mert azt szeretném, hogy ha valaki netalántán eme cikk elolvasása után kap kedvet a mozihoz, az ne úgy ülje végig a filmet, hogy tudja mi következik. Talán annyit elmondhatok, hogy a film végül is 24 óra alatt játszódik, viszont ezalatt sokszor pillantunk vissza a múlt történéseibe, ezekbe is teljesen fordított sorrendben. A film végén látjuk a legrégebben megtörtént cselekményeket. De ez esetben ez nem is lehetne jobban. Ezáltal lesz teljes a kép arról, hogy ez a bizonyos fiatal, Derek, hogyan jutott el addig a bizonyos estéig, s hogy mi történt vele, családjával és főként öccsével, az előtt és az után. Derek, a neonáci fiatal, aki nem teljesen elvakult, inkább amolyan félig szellemi vezetője a helyi szervezetnek, teljes jellemében átalakul, vagy talán nem is alakul, csak viszszatér egy másik énjéhez. Ő az, aki nem csak felindult érzelmek által befolyásolva választja a szélsőjobb eszméket, hanem tud velük vitatkozni, valóban értelmes módon. Miután kijön a börtönből, ahol végleg szakít szélsőjobbos múltjával, azt kell tapasztalnia, hogy öccse ugyanarra halad, amerre ő is tartott olyan idős korában. Ezt akarja megakadályozni. Ebből kerekedik ki az erkölcsi tanmese, amit persze illik megfogadni, de nemcsak erről van szó. Teljesen más szemszögből láttatja a szervezetet azáltal, hogy az egyik pozitív hős is a tagja. Emellett az operatőri munka és a vágások is hozzásegítenek a film valódi mondandójához, azon kívül, hogy látványosak. Legvégső érvként pedig ott van Derek megformálója, Edward Norton, akit színészi alakításáért Oscar-díjra is jelöltek, és az igazat megvallva nem tudom, hogy miért nem ő kapta (persze Hollywood már csak ilyen). Engem legjobban az a jelenet fogott meg, ahol a gyilkosság után a rendőrök letartóztatják. A kamera végig az ő és az öccse arcát veszi, s Norton ezalatt a mozdulatsor alatt hihetetlen mimikai játékot ad elő, az önelégült arckifejezéstől kezdve a vidámságon keresztül az arcára kiülő teljes döbbenetig. Ha megnézitek a filmet, erre figyeljetek, mert megéri! Mindemellett a film zenéjét is teljesen eltalálták.

Ez már egy eléggé régi film, kb 10éves, de én ma láttam elöször. És tetszett, elöször én akartam írni róla, de amikor megtaláltam ezt a cikket, akkor rájöttem, hogy fölösleges, mert ennél jobbat biztos, hogy nem tudtam volna írni. Ezt a filmet egyik haveromtól kaptam, ő azt mondta, hogy ez egy baromi jó akciófilm és mindenképp nézzem meg. De ennek a filmnek semmi köze az akciófilmekhez, ez sokkal jobb egy primitív akciófilmnél. Aki még nem látta, annak mindenképp ajánlom, hogy nézze meg!

Az ember mindennap hoz döntéseket... bár gondolom most ezzel nem mondtam újat, hiszem ezt mindenki tudja. Már az is az, hogy mekkora lépésekkel haladjunk az utcán. És én eddig mindig könnyen tudtam dönteni(jelentős dolgokban is), bár azt nem mondhatom, hogy mindig helyesen döntöttem, de amikor valamit eldöntöttem, akkor azt nem változtattam meg és vállaltam az esetleges következményeket is. De most van 1 olyan dolog az életemben, ami számomra nagyon fontos lenne, de nem tudom eldönteni, hogy szükségem van e rá. És nagyon utálom, hogy ilyen határozatlan vagyok. Pedig hasonló dologban már annyiszor döntöttem, de most mégse megy és nem értem, hogy miért van ez...

Vannak olyan dolgok az életben, amiken néha muszáj átesni, de mégis annyira utálom őket, hogy rögtön görcsbe rándul a gyomrom, ha rájuk gondolok és ha még csinálni is kell, akkor teljesen letudok blokkolni. Na ilyen dolog például a lakásfelújítás. És ez ma kezdödött nálunk. Ma reggel azzal kezdtük, hogy a szobámat teljesen üresre kipakoltuk és jött egy ember, aki kb 3perc alatt darabokra törte a parkettámat, pedig szerintem azt még egy padláson vagy valami olyan helyen, ahol nem túl sokat jár az ember, simán fellehetett volna használni. De mindegy, ő megmondta, hogy "majd a mámáná' etüzejjük". De kaptam helyette szép újat, ami nincsen MÉG összekarcolva és nagyon szép lett. Holnap kezdödik a festés. A prospektusban nagyon jól nézett ki a "lime" zöld, de ma idehozták vödrökben és olyan színe van, mint amikor a sirály ráfosik a Balatonon egy stégre és ott a sirályszar pár napig szárad na és a szarnak a színe akkor nyeri el ezt a zöld színt. De nagyon remélem, hogy majd a falon visszanyeri szép zöld színét. Ma rengeteg időm volt, mert itthon kellett maradnom, de nem tudtam mit csinálni, mert mindig itt volt egy munkás és azon gondolkodtam, hogy mi értelme van ennek a lakásfelújításnak??? Mert persze elsődleges cél az, hogy szép legyen a lakás, de szerintem elöző állapotában is szép volt, szóval ez nem volt annyira meggyöző, aztán rájöttem, hogy akkor itt a remek alkalom, hogy a hónap végén lévő névnapommal összekötve tarthatnék egy "felújított szoba-névnap" bulit. Már csak az a kérdés, hogy ki az aki eljönne(most nem úgy értem, hogy nem lenne olyan aki eljönne, csak mindenki elfog húzni nyaralni és így nehéz olyan időpontot találni, amikor mindenki ráér). Na de azért majd megprobálok találni egy jó időpontot:).

A tegnapi nap az évzáróval kezdödött, ebben a tanévban utoljára bementem a suliba, ott szokásosan meghallgattuk az igazgató beszédét(idén egész jó dolgokat mondott). Aztán osztályfönök értékelte az évet és megkaptuk a bizonyítványt. Nem mondhatom el azt, hogy ez lett életem legjobb bizonyítványa, de elégedett vagyok vele, mert a számomra fontos tantárgyakból jól teljesítettem, a többi meg nem érdekel. Aztán elmondták, hogy mennyire nehéz lesz a következő év az érettségi miatt, de szerintem ez ilyenkor annyira fölösleges, mert most még senkit se érdekel, hogy mi lesz jövőre, majd elég lesz szeptembertől elkezdeni azon szenvedni, hogy mindjárt vége a "nyugodt" gimnazista életnek...  Amikor végre kiszabadultam a suliból, akkor rögtön megváltozott a hangulatom. Addig nagyon nyügös, ideges voltam. De amikor kiléptem az ajtón, rögtön jókedvem lett és elöször éreztem azt, hogy végre itt a nyár, nincsen semmi dolgom és végre lesz időm olyan dolgokkal foglalkozni, amiket hanyagoltam a tanév során. Délután volt egy kis összejövetel a csapattársakkal, én ezt már régóta vártam, mert ez tavaly egy nagyon jó kis buli volt. De idén katasztrófa volt, arról szólt az egész, hogy az egyik egoista hülye, aki mellesleg új ember a csapatban folyamatosan valami hülyeségről beszélt és nem tudott más szóhoz jutni. És ezt nagyon gyorsan meguntam és leléptem, igaz arról semmi infot nem kaptunk, hogy nyáron hogyan lesznek edzések, meg mikor lesz szünet, de majd csak elmondja valaki... Este ünnepeltük egyik barátom 18. szülinapját. Ennek a bulinak a szervezését szerintem kicsit túlzásba vittük, kb 20szor megbeszéltük, hogy melyik nap lesz, meg hogy mikor és tapasztalataim alapján, ha egy bulit túl sokáig szervezünk, akkor az nem szokott annyira jó lenne. Viszont ez most nem így volt:). Városban találkoztunk és beültünk egy kávézóba. Ott átadtuk az ajándékot, ami nagyon jól sikerült, mert szerintem nem is számított rá, hogy kap valamit és még örült is neki. Koktéloztunk meg beszélgettünk, aztán amikor megittuk a sexeket és orgazmusokat:) városban sétáltunk. Éjfél körül már mindenki nagyon kómás volt és elindultunk haza, én hazasétáltam és mire hazaértem, már egyáltalán nem voltam álmos szóval még kicsit zenét hallgattam aztán lefeküdtem aludni. Nagyon jó kis este volt és remélem még sok ilyen lesz a nyár folyamán

Szombaton nem kezdödött valami jól a napom. Azzal indult, hogy reggel 5kor beindult a házunkkal szemben lévő  könyvtár riasztója és amikor végre elhallgatott, akkor már nem nagyon tudtam visszaaludni és csak szenvedtem az ágyban... Délelött nem történt semmi érdekes, álmos voltam és bárhova mentünk, ott általában leültem egyik sarokba és pihentem.

Délután 2kor találkoztam barátaimmal. Úgy voltam ezzel, hogy pénteken még nagyon örültem neki, hogy velük fogom tölteni a szombat délutánomat, de szombat délelött úgy voltam vele, hogy lemondom az egészet és inkább otthon maradok, de végül mégse mondtam le és elmentem(később nem bántam meg, hogy így döntöttem). Na szóval találkoztam velük, elmentünk moziba és megnéztük a Forgetting Sarah Marshall-t. A film eleje nagyon unalmas volt és akkor attól féltem, hogy az egész ilyen lesz és, hogy megint sikerült kiválasztani a legunalmasabb filmet. De szerencsére ez nem így történt, kb 30perc után viszont megállt a főszereplő szenvedése és egy viccesen gagyi film lett belöle. A film után bementünk a városba és sétáltunk kicsit, aztán kiderült, hogy Uri Geller fog beszélni a Széchenyi téren az új könyvéről. És én kiváncsi is voltam Urira, szóval odamentünk megnézni...

Hát nekem róla eddig az volt a véleményem, hogy ő egy olyan ember, aki ezzel a hülye kanál hajlítgatással és egyéb "trükkökkel" nagyon híressé tette magát és mindenből pénzt csinálni. Hát ez igazolódott is a Széchenyi téren, ő egy közönséges csaló és haszonleső. A színpadon kb 10szer elmondta, hogy a könyvből befolyó pénz 100%-a egyik pesti kórháznak megy. Na most ezt ki hiszi el???? Ez annyira szánalmas szöveg volt, szerintem a pénznek maximum a 10%-a megy a kórháznak, de lehet, hogy akkor is egy kicsit sokat mondok. Gellert 10 perc után meguntuk és mindenki hazament.

Szerintem ez egy nagyon jó délután volt, bár annak örültem volna, ha 8 felé nem rohan mindenki haza, hanem kicsit tovább bent maradunk a városban és esetleg beültünk volna valahova. De mindegy, ez így is jó volt.

Mostanában egyre többször úgy érzem, mintha az egész életem egy álarcosbál lenne.  Szinte mindenki teljesen másnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Ezt leginkább a suliban szoktam tapasztalni. Részben megértem, hogy páran álarcot hordanak, mert ezzel azt akarják elérni, hogy ne nézzék le az osztálytársai és, hogy úgy tűnjön, hogy ő a 'menő gyerek'. És ezt szerintem a legtöbben azért csinálják, mert talán az ilyen emberekkel nem törödnek annyit a szülei és azt akarják elérni, hogy legalább a suliban foglalkozzon valaki velük.

Azért ennek van egy számomra gusztustalan formája, mégpedig az, amikor valaki velem nagyon kedves, szinte a legjobb barátomnak tartja magát. Aztán a hátam mögött pedig folyamatosan kibeszél és fikáz. Na az ilyen embereket nagyon nehezen tudom elviselni és annyira utálom, amikor odajön hozzám és vigyorogva elkezd mesélni valamit és ha mondok egy rossz szót, akkor utána 3 percen belül mindenki tudja, hogy mekkora egy szemét vagyok.

Ilyenkor azt annyira szívesen megkérdezném töle, hogy ha ennyire utál, akkor miért akar barátkozik velem??? De fölösleges megkérdezni, mert 2 dolog történhetne. 1: nagyon megsértődne, hogy miért kérdezek ilyet és gyorsan témát váltana. 2: akkor is megsértődne, és kapnék valami nagyon hülye választ.

"Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot.” (Kölcsey Ferenc)

Talán amióta itthon vagyok, ez volt a legrosszabb napon. Suliról nem is beszélek, mert abba már beletörödtem, hogy nem lesz jobb. Na de amikor kijöttem a suliból, akkor kicsit megkönnyebbültem és naívan azt hittem, hogy na akkor ma még tanulok egy kis törit aztán beülök a hüvös szobába és DVDzek. Ehhez képest hazaértem és kiderült, hogy kikell mennem Pellérdre. Na mondom, jobb ha minél előbb túl vagyok rajta és útra keltem. Lementem a hatosra, ott természetesen nagy dugó, kb 20-szal lehetett haladni, végre elértem a Tescohoz és ott kicsit már lehetett gyorsabban menni. Átmentem a körforgalmon(onnantúl 2 sávos az út) és a külső sávban mentem, mivel úgy gondoltam, hogy tök fölösleges a belsőben menni, mert ilyen hülye melegben senki sem beszámítható és talán kint biztonságosabb. Na de amikor láttam már, hogy lassan ott vagyok a pellérdi elágazásnál, akkor beakartam sorolni a belső sávban, mert csak onnan tudok lekanyarodni, természetesen rohadt sok autó jött, szóval lelassítottam kb 60-ra, ekkor azt veszem észre, hogy a kocsi elé gurul egy labda és utána fut egy kisfiú, aki gondolkodás nélkül kifut a hatosra, na én ekkor iszonyatosan megijedtem és egy rohadt nagyot fékeztem, épp hogy sikerült megállnom a gyerek elött pár centivel és még szerencsém is volt, hogy hátulról nem jött belém senki.

Megálltam a kocsival az út mellett és épp elakartam kezdeni ordítani a gyerekkel, amikor megjött az anyja és velem kezdett el ordítani, hogy miért nem figyelek jobban és örüljek, hogy nem jelent fel. Én akkor már annyira készen voltam, hogy teljesen fölöslegesnek tartottam azt, hogy elkezdek a hülye szülővel veszekedni, hogy talán jobb lenne odafigyelni a gyerekre. Szóval szó nélkül beültem a kocsiba továbbhajtottam. 

Én alapvetően szeretek iskolába járni, ott vannak a barátaim meg az egész légkör, ami a babitsban minden reggel fogad az egészen jó. Az osztályomról nem mondhatom el, hogy ennél jobb osztály nincsen, de úgy vagyok vele, hogy nem kötelező mindenkivel jóban lenni. Meg a tanárok nagyrésze is teljesen korrekten állnak a diákokhoz.

Na de ezen a héten gyökeresen megváltozott a véleményem az egészről. Egyszerüen már utálok bejárni, mert nem csinálunk semmit, 3verzió van az egyik, az hogy egész órán azokat hallgatjuk akik a jobb jegyért felelnek, vagy a tanárnak végre eszébe jutott, hogy hoppá még nincs elég jegy és utolsó pillanatokban írjuk meg az összes tz-t, a legrosszabb verzió pedig az, hogy valami unalmas természet filmet nézünk, ami annyira unalmas, hogy kb legelöször a tanár alszik el. És ilyenkor azért sokkal lassabban tellik el az idő, mert ez a semmittevés nagyon hosszúnak tűnik. Például ma 7órám volt és azért reggel 8-tól délután 2-ig sok minden történhetne, de ma nem történt SEMMI. A nap fénypontja talán az volt, amikor tesin kimentünk strand röpi meccset nézni.... És ettől a semmittevéstől valahogy mindenki sokkal ingerültebb lesz és az a legjobb, ha nem szólok senkihez, mert akkor nem kezdödik el egy jelentéktelen vita valami baromságon.

Na de mindegy, márcsak 2hét és vége lesz ennek az évnek és kezdödik a nyár, amiről még mindig nem tudom eldönteni, hogy várom e vagy nem.

Ahhoz képest, hogy még csak 18éves vagyok, viszonylag sok helyen jártam már, de ha most visszagondolok az eddigi utazásokra, akkor azt mondhatom, hogy ez a párizsi kirándulás volt eddig a legjobb. Most csodával határos  módon minden jó volt, jók voltak a programok, de azért nem vittük túlzásba a muzeumokat, jó volt a szállás és a számomra leglényegessek, a társaság is jó volt.

Az egész úgy kezdödött, hogy én már kb 1éve nyaggatom anyuékat, hogy had utazzak el Franciaországba, de mindig azt mondták, hogy utazzak olyan országba, ahol beszélnek angolul vagy németül, mert akkor az jó egy kis nyelvgyakorlásnak is. És nagyából bele is törödtem, hogy nem mostanában fogok eljutni a franciákhoz. De suliban október környékén hallottam egy francia útról, ami anyagilag viszonylag nem volt túl megterhelő és még a program is nagyon jónak tűnt és még anyuék is belementek. Szóval jelentkeztem az útra. Ekkor jött a nagy kérdés, hogy ki fog még jelentkezni, végül 2-3barátom/rokonom is jelentkezett. Szépen lassan elteltek a hónapok és egyszer csak eljött a május 16.-a amikor elindultunk busszal Franciaországba, első úticélunkhoz, Reimsbe. Az út kb 20óra volt, ez számomra egy szenvedés volt, mivel aludni nem tudok a buszon, de azért néha sikerült elaludni ez is a buszban terjengő lábszagnak volt köszönhető:). De nem volt unalmas az utazás, mert volt egy hasonlóan aludni nem tudó ember és vele tudtam beszélgetni.

Na másnap kora délután megérkeztünk Reimsbe, itt mindenki elég érdekes fejjel szállt le a buszról és senkinek se volt kedve katedrálist nézni, inkább elmenni a szállásra és jó nagyot aludni és kipihenni a fáradalmakat. De erre várni kellett, elöbb jött a katedrális és Reims-i városnézés. Én alapvetően nem szeretem a templomokat/katedrálisokat, mert szerintem az összes ugyanúgy néz ki, de végülis ez nem volt olyan rossz. Utána volt egy kis szabadidő és akkor rögtön kerestünk egy "mekdo"-t és szereztünk egy kis meleg kaját. Ez után visszaszálltunk a lábszaggal telitett buszra és folytattuk utazásunkat a szállodába. Ez kb másfél óra buszozás volt, de ez már megse kottyant a pécs-reims táv után. A szállás nem volt rossz, tiszta, kicsi szobák, de szerintem ez teljesen megfelelt nekünk, mert végülis oda csak aludni mentünk és ahhoz nem kell semmilyen luxus. Másnap korán keltünk, mivel elég messze volt az oceán és sokat kellett odáig buszoznunk. Az oceán gyönyörű volt, nekem talán ez volt a legemlékezetesebb program az egész utazás során. Utána Párizs felé megnéztünk még egy katedrálist. Elfoglaltuk este a következő szállást, ez ugyanolyan volt, mint az elöző csak más helyen volt.

Hétfő reggel eljött a várva várt nap, megérkeztünk Párizsba és itt eltöltöttünk 5 napot. Nagyon jól volt megszervezve a program, mivel az ilyen iskolai utazások általában úgy vannak megszervezve, hogy csak a szép dolgokat lássuk a városban és a szegényebb részek közelébe se mentünk, de most Párizsban mindenből láttunk egy kicsit. Láttunk gazdag részeket, illetve szegényeket. És ennek örülök, mert szerintem így lehet igazán megismerni egy várost, ha mindegyik részében eltudok tölteni egy kis időt.

Amikor elmegyek egy olyan városban, ahol még soha nem voltam, akkor általában azt akarom elöször eldönteni, hogy letudnám e élni az életemet abban a városban és talán Párizsban éreztem elöször igazán azt, hogy itt nagyon szivesen élnék, talán hasonlót Genfben, Svájcban éreztem, de az nem volt annyira meggyöző, mint Párizsban. Azt nem tudom megfogalmazni, hogy ebben  2 városban mi fogott meg, de ha választanom kéne 2 várost, ahol élni szeretnék, akkor azok Párizs és Gent lenne. Persze vannak még olyan helyek, ahol szivesen laknék, de még nem voltam azokon a helyeken és képek alapján nem tudom eldönteni, tényleg nekem való e az a város.

Na szóval sajnos nagyon gyorsan telt az idő és eljött a péntek,ez volt az utolsó nap Párizsban, ezen a napon kaptunk fél nap szabadidőt. A párizsi programban szerintem ez volt a legjobb, mert ez nem arról szólt, hogy rohanok egy tanár után és ha véletlenül kicsit lassítok, mondjuk fotozni egyet akkor rögtön szólnak, hogy menjek gyorsabban. Ezen a fél napon páran elindultunk felfedezni a várost, végülis ez inkább arról szólt, hogy boltokat kerestünk(végül kb nem vettünk semmit), de akkor is nagyon jó volt, mert arra mentünk amerra akartunk és nem arra amerre a "gyönyörű" templomok vannak. Ez a nap is sajnos nagyon gyorsan eltelt.

Szombaton reggel már volt egy kis honvágyam és már nagyon szivesen otthon lettem volna, de akkor még vissza volt egy kis Disneyland, elöször nagyon nem örültem neki, mert én inkább mentem volna haza. De amikor bementünk és felültem az első hullámvasútra, akkor teljesen megváltozott a véleményem, mert iszonyat jól szorakoztam. 3 féle hullámvasút volt, mindegyiket kiprobáltuk és nagyon jók voltak. Este beültünk a buszba és elkezdödött a 20óra buszon ülés lábszagban. Végülis annyira nem volt vészes, mert tudtam aludni is, meg nekem valahogy hazafelé mindig gyorsabban tellik az idő. Vasárnap délután begurult a busz a domus parkolóba és ezzel véget ért az utazás.

Összegzés képpen még mindig azt mondom, hogy nagyon jó volt az egész és talán annak örültem a legjobban, hogy szereztem pár új barátot és nagyon remélem, hogy ők nem csak ott voltak barátok, hanem azok is maradnak.....