Talán ezzel a 4 szóval tudnám a legjobban jellemezni a hétvégémet. Ez a hétvége az volt, amit kb 1 hónapja szervezek, de végül semmi sem úgy történt, ahogy a tervben volt szóval tök fölösleges volt megszervezni az egészet, de ez volt eddig a legjobb hétvége a nyáron.

A pontról-pontra megtervezett hétvége terve a következő volt: Szombat reggel vonattal fel Pestre, délután yonex polo és lacoste ing vásárlás. Este tombolás Santana koncerten, utána koliban alvás. Reggel találkozás Andiékkal, egész nap velük lógás aztán este tele élményekkel haza vonatozás.

Na most ebből a tervből egy lépés valósult meg, mégpedig az utolsó, "tele élményekkel haza vonatozás". A többi nem, de egyáltalán nem bánom.

Péntek este felhívott apa, hogy megy Balatonra és menjek le vele, mert végülis onnan is feltudok menni Pestre és szombaton akkor tudunk egyet vitorlázni. Szombat délután már nagyon rávoltam hangolódva Santana Telecasterrel játszott szoloira és közben tök ideg is voltam, mert apu olyan hihetetlen lassan ment a part felé a hajóval, hogy már arra gondoltam, hogy inkább úszok, de aztán csodával határos módon kiértünk. És ekkor jött az első meglepetés, a balatoni haverok, akikkel elvileg másnap reggel találkoztam volna Pesten, ott álltak a kikötőben. Elöször megörültem, hogy ott vannak és titkon abban reménykedtem, hogy most mennek Pestre és felvisznek, de nem így történt. Ők azért álltak ott, hogy minél gyorsabban lebeszéljenek a Santanaról és inkább tartsak velük egy fergeteges vitorlás partyra. Elég sokáig gondolkodtam, hogy mit is csináljak, és egyszer csak az egyik csaj megjegyezte hogy "Péter te Pestre akarsz vonatozni??? csak mert akkor ott megy a vonatod". És gúnyosan rámutatott egy vonatra, ami szépen lassan kigurult a fonyódi állomásról. Na ekkor nagy nehezen feldolgoztam, hogy nem fogok találkozni Carlos "barátommal". És elindultunk biciklivel Boglárra, mert nekik ott van a hajójuk és azzal mentünk este ki a vízre. Ez a biciklizés szerintem egy életre szólo élmény marad nekem, mivel 3bicikli volt és 6ember:D. És ez is olyan összetételben, hogy 2csaj és 4 fiú, akiből 2hasonló súlycsoportból való, mint én. Én azt láttam a legbölcsebbnek, hogy gyorsan kiválasztottam magamnak Andit, mivel vele már éltem át hasonló kalandot és nekivégtunk a nagyutazásnak:). Elöször úgy mentünk, hogy a hátamon volt az Andi a nyakamat fogta és a lába pedig a kormányon, nagyon jól néztünk ki csak az volt vele a probléma, hogy folyamatosan csúszott hátra és egyre erősebben fogta a nyakamat, hogy ne essen rá a kerékre. De amikor én már nem túl sűrűn jutottam friss oxigénhez, akkor pozíciót váltottunk, ezt a műveletet kb 5szor végrehajtottuk a 8km-es úton, de szerintem nagyon vicces volt. Mire mindenki odaért a kikötőbe, már kb 8óra volt és elkezdödött a naplemente, na most ennél szebb látvány nincsen, ami a Balatonnal kapcsolatos és szerencsére ezt nem csak én gondolom így, hanem a többiek is és kiültünk a boglári molo végére, mindenki elfoglalt egy nagy követ azokon üldögéltünk és beszélgettünk. Csak egy idő után sajnos megjelent pár igen okos német elkényesztett gyerek és azzal játszottak, hogy a köveken ülő sirályokat kövekkel dobáltak. Ezzel nem csak a sirályokat, hanem minket is elkergettek. Megkerestük a yolléket(vitorlás) és kihajóztunk a gyönyörű vízre. A víz tükör sima volt, még annak is voltak jelei, hogy a halászok nem végeztek 100%os munkát, mivel láttunk annak jeleit, hogy azért még akad néhány nagy hal a tengerünkben. Mire a nap lement, a szél kicsit feltámadt és egy nagyon jót hajóztunk, csak annyi volt a gond, hogy nagyon gyorsan korom sötét lett, és a part közelébe kellett mennünk. Ott még kicsit úszkáltunk aztán visszahajóztunk a kikötőbe, ott megkaptuk a szokásos lecseszést, mert elvileg ilyen kis hajóval csak napnyugtáig lehet kint lenni és mi kb éjfélkor értünk be... De valahogy ez most senkit se érdekelt, mert mindenki nagyon jól érezte magát és ilyen kis pitiáner dologgal nem lehetett elrontani a kedvünket. Ma reggel pedig megint kihajóztunk, a terv az volt, hogy elmegyünk a Szigligeti öbölbe fürödni, de mint már kiderült, ezen a hétvégén olyan dolog nem jött össze, amit előre megterveztünk, tehát ez se. Szélcsend volt, de annyira durva, hogy amikor jöttünk kifelé, akkor szinte végig evezni kellett.... Amikor kiértünk rádöbbentem, hogy hoppá fél 6 van lassan indul a vonat. Elbúcsuztam a barátoktól és egy kis irigységgel felszálltam a vonatra és azért voltam és még vagyok is irigy, mert láttam rajtuk, hogy ők mennyire szeretik egymást és, hogy mennyire jó az a baráti kör, aminek úgy érzem, hogy bizonyos mértékben én is tagja vagyok és ennek örülök. És nagyon remélem, hogy a közeljövőben nekem is lesz egy ilyen baráti  köröm, aminek 100%os tagja leszek, nem csak olyan, hogy évente csak párszor találkozunk...

Ez egy igazán csodálatos hétvége volt, de azt mégse tudom leírni, hogy most hogyan érzek. Mert most valahogy nem tudom elintézni ilyen közhelyes hülyeségekkel, hogy "boldog vagyok" vagy, hogy "szomorú vagyok". Mert ez ennél sokkal bonyolultabb, egyszerüen leírhatatlan és én így még soha nem éreztem, nem tudom, hogy ezt mi váltotta ki, de ez most jól esik. Tele vagyok most élményekkel és folyamatosan csak mesélni tudnék, de úgy vagyok vele, hogy ezek csak nekem élmények, másoknak biztos, hogy unalmas lenne, ezért nem is mentem bele a részletekbe.

Hogy jövőhéten mi lesz???? Nem tudom, tervezni nem merek, mert úgyse jön össze, majd lesz valahogy és biztos, hogy jó lesz. Egy biztos, az, hogy holnap jönnek a barátaim DVDzni, meg megyünk esti fürdésre és ennek nagyon örülök. Remélem egy jó kis este lesz. Na, de hogy utána mi lesz, azt még senki se tudja....

Viszont abban azért reménykedek, hogy sok hasonló hétvégém lesz a nyár folyamán!